nem tudunk megfelelni a maximális elvárásoknak
Felsőfokú angol, számos programnyelv ismerete, kimagasló prezentációs képességek… Nem nyújthatjuk mindig minden téren a maximumot, és ezt a munkaadók sem várhatják el tőlünk.
Az a tapasztalat, hogy sokszor a vállalatok is engednek az irreálisan magas elvárásaikból, és felveszik azokat, akik azok csak egy részének tesznek eleget. A legfontosabb követelmények teljesítésével sokszor már egyenes út vezet a személyes állásinterjúhoz, ezért érdemes jelentkezni azokra a pozíciókra is, ahol kicsit magasnak tűnik a mérce.
A feltételek egyik legkényesebb pontja a nyelvtudás, amely hazánkban az egyik legnehezebben teljesíthető része az elvárásoknak. A kutatások szerint az állásokra jelentkezők 70%-a magasabb nyelvtudási szintet ír le magáról az önéletrajzban, mint amivel rendelkezik. Mindenkit óva intünk ettől a túlzástól, mert az interjún úgyis minden kiderül. Érdemesebb inkább a valós nyelvi szintet megadni, és közben fejleszteni ezt a tudást, hogy ezt az akadályt is megugorjuk, és megszerezhessük álmaink állását!
nem leszünk elég jók a kiszemelt állásra
Az emberek java része inkább a gyengeségeit látja, mint az erősségeit. Néha olyan hátrányokat fedezünk fel magunkban, amik valójában nem is léteznek. Vegyünk búcsút a negatív gondolatoktól! Fókuszáljunk inkább a sikereinkre, inspirálódjunk a dicséretekből! Legyünk tisztában az erényeinkkel, és akkor máris merészebben, önbizalomtól megerősödve vághatunk neki az álláskeresés feladatának.
Legyünk büszkék a korábbi munkánkban elért sikereinkre, és beszéljünk erről az állásinterjún, mert kevés ennél meggyőzőbb stratégia létezik a leendő főnökeink lenyűgözésére.
Pozitív gondolkodás nélkül egyszerűen esélyünk sem lesz megtalálni a tökéletes állást. Ha elküldtek minket egy pozícióból, akkor jó eséllyel megrendült az önbizalmunk, és valahogy vissza kell szereznünk a lelkesedésünket. Ebben segítségünkre lehetnek a családtagok, a barátok és az ismerősök is. Ez a támogatás megacélozza a lelkünket, és bátrabban, elszántabban vetjük majd bele magunkat az álláskeresés folyamatába.
sokan csak ismeretség által jutnak álláshoz
Ez igaz, de nem irigykedni kell rájuk, inkább érdemesebb előnyt kovácsolni ebből a tendenciából. Koncentráljunk minden korábbinál jobban a kapcsolatépítésre, hogy mi kerüljünk a hirtelen felszabaduló pozíciókba, mert az ismerőseinknek mi jutottunk először az eszükbe.
Erre jóval nagyobb lehetőségünk nyílik, ha profik vagyunk az adott szakterületünkön, ezért váljunk a saját szakmai közösségünk ismert tagjává, hogy nyomban minket keressenek meg telefonon vagy e-mailben, amint adódik egy remek lehetőség.
túl fiatalok vagy túl öregek vagyunk
Miért nem alkalmaznak 50 felettieket a cégnél? Azért, mert őket általában jobban meg kell fizetni egy munkahelyen, és több szabadságot is kapnak (emellett kevésbé terhelik őket, mint a fiatal munkatársakat). De ők rendelkeznek a legkiterjedtebb kapcsolati tőkével és a legértékesebb szakmai tapasztalatokkal, ezért megéri alkalmazni őket a cégeknek.
Az idősebb álláskeresőknek felesleges aggódnia a munkanélküliség miatt, hiszen hatalmas rutinjuk van a CV-írás technikájában, és életük során már azt is elsajátították, hogyan kell meggyőzőnek lenni egy állásinterjún.
A fiataloknál inkább az szokott problémát okozni, hogy számos álláshoz alulképzettnek érzik magukat, ami egy kis információgyűjtéssel, edukációval orvosolható. Az elhelyezkedési technikák szintén tanulhatóak, ezért semmilyen életkorban nem kell kétségbeesni az álláskeresés miatt!
nem reagálnak a CV-re
A leggyakrabban sajnos ez történik, ha elküldünk egy önéletrajzot valamelyik vállalatnak. A cégek ugyanis számtalan CV-t kapnak, a HR-esek szigorú szempontok szerint szűrik a jelentkezőket, és nem biztos, hogy bekerülünk a kiválasztottak közé.
Ettől persze nem szabad elveszítenünk a lelkesedésünket. Minél szorgalmasabban dolgozunk az önismeretünkön, és minél nagyobb elánnal pályázunk állásokra, annál hamarabb arathatjuk le az igyekezetünk gyümölcsét!
