ígérgetés, nyilvános megalázás és állandó ellenőrzés
A hitegetés a rossz vezető csalhatatlan ismertetőjele. Ha csak ígérget nekünk, de ebből semmit sem valósít meg, akkor mindegy, mit is kértünk (fizetésemelést, saját irodát, esetleg izgalmasabb feladatokat), mert eljátszotta előttünk a hitelességét. Ha már tisztában vagyunk a főnökünk megbízhatatlanságával, és rákérdezhetünk e-mailben azokra a dolgokra, amiket szeretnénk tőle. Így nem lehet mellébeszélni, és kénytelen olyan választ adni, amelynek nyoma is marad, ezáltal annak is nő az esélye, hogy betartja majd a szavát.
Csak az hibázik, aki dolgozik, tartja a régi mondás. Bárkivel előfordulhat, hogy a feladatok tömegében időnként elkövet néhány kisebb vagy nagyobb hibát. Ebben az esetben a vezetőnk valószínűleg felelősségre von minket, ám az már a magas fokú alkalmatlanság jele, ha mindezt egy nyitott terű irodában teszi úgy, hogy a környezetünkben lévő 20-30 munkatársunk minden kritizáló szavát szóról szóra hallja.
A bizalmatlan vezető sosem tud elég határozott lenni ahhoz, hogy nyugodtan a saját útjára engedjen egy feladatot. Ha nem csak minden egyes e-mailről és telefonhívásról, de a legapróbb munkafázisokról is kérdezget, akkor képtelen megadni nekünk azt az önállóságot, amivel szintet léphetnünk a karrierünkben. Ekkor érdemes elgondolkodnunk azon, hogy egy másik munkahelyet keressünk.
hangulatingadozás, következetlenség, a hibák letagadása
Nagyon nehéz helyzetben vagyunk, ha a főnökünk hangulatember, és az egyik nap mindenkivel kedves, fülig érő mosollyal érkezik az irodába, máskor meg olyan, mint a kitörni készülő vulkán, és a legapróbb dolgokért is letolja az egész társaságot. Ez a hozzáállás valóságos merénylet a konstruktív munkahelyi légkör ellen, mert elképesztő bizonytalanságot teremt a kollégákban: sosem tudhatják, hogy épp jókedvében kapják el a vezetőjüket, vagy mindenért kiabálni kezd.
Még komolyabb a baj, ha a főnökünk következetlen, és sosem tudjuk eldönteni, hogy az aznapi ügyek megoldásában várhatunk-e tőle valamilyen támogatást, vagy ismét csak a saját erőnkre és tudásunkra hagyatkozhatunk.
A jó vezető bármikor képes beismerni a hibáját, ám az erre a szerepre alkalmatlan „főnök” tévedhetetlennek hiszi magát, és zsigerből letagadja, ha hibázik. Pedig nem lenne nagy áldozat bevallani, hogy ő sem makulátlan. Ezzel az őszinteséggel rengeteg szimpátiapontot szerezne a kollégáinál, így szervesebb tagjává válhatna az egész csapatnak. Mert valljunk be, a tévedhetetlenség mítosza nem a legjobb munkatársak elsődleges tulajdonsága…
a visszajelzés hiánya, rossz csapatjáték és kivételezés
A rossz főnök nem egyenrangúan bánik az alkalmazottaival. Vannak kedvencei, akikkel nagyon kedves, és szinte bármilyen kérésüket teljesíti, másokat viszont észre sem vesz, vagy egyből elutasítja őket, legyen szó bármilyen kérdésről. Ezzel az adott vezető nemcsak a saját hozzá nem értéséről ad tanúbizonyságot, hanem arról is, hogy képtelen felismerni (és elismerni) a csapatában lévők erősségeit, amellyel az egész kollektíva teljesítményét és összhangját gyengíti, ez pedig hosszú távon tönkreteszi a hatékonyságot.
Ezekből a problémákból szinte következik, hogy a rossz főnök nem tud igazi csapatjátékossá válni, mert nem igazán bízik a kollégáiban, és nincs is teljesen tisztában azok képességeivel. Delegál munkákat, azonban nem mindig a leghozzáértőbb alkalmazottainak, és számos olyan tulajdonsága lehet, ami a csapat harmonikus működése helyett inkább a bomlasztását segíti elő.
Legalább ekkora gond, ha a főnökünk sosem dicsér meg minket, mert akkor sosem kapunk arról visszajelzést, hogy jól vagy rosszul végezzük a munkánkat, és ez a hozzáállás a fejlődésünk elé is komoly akadályt gördít. A zéró feedback sajnos annak a jele is lehet, hogy a főnök nem tudja elismerni az alkalmazottjai tehetségét, és minden sikert saját magának akar tulajdonítani, azért nem mond semmit a tevékenységünkről.
Ha az említett 9 tulajdonságból egy vagy több igaz a főnökére, akkor bizony érdemes körülnézni a munkaerőpiacon, és megfontolni egy új állás keresésének a lehetőségét.
