Mit tegyünk, ha jól szerepeltünk egy állásinterjún, de még napokkal később sem kapunk válaszreakciót? Vajon jó ötlet, ha nemleges e-mail után felhívjuk a céget, hogy érdeklődjünk a későbbi munkalehetőségekről más pozícióban, vagy inkább a LinkedIn-en keressük meg a HR-est, és ott érdeklődjünk?
Menedzselnünk kell az álláskeresés nehéz pillanatait! Egy elutasításon felesleges keseregni, a folytatáshoz a tanulságok a fontosak. Összegyűjtöttük azokat a praktikákat, amelyekkel szembenézhetünk az álláskeresés buktatóival!
proaktivitás: ez a kulcsszó!
Nincs álláskeresés visszautasítás nélkül, ami komoly kudarcélményként sokkolhat minket, ha érzékeny lelki alkatúak vagyunk. Előfordul, hogy akár több tucat helyre is kiküldjük az önéletrajzunkat, de sehonnan sem kapunk választ, vagy csak nemleges visszajelzést. Legyünk kezdeményezőek, és mutassuk meg a leendő főnökünknek már a motivációs levélben a felkészültségünket, a talpraesettségünket, arra utalva, hogy mi vagyunk a létező legjobb jelöltek az adott munkakörre! Általában javasoljuk, hogy minden jelentkezéshez mellékeljünk pár bevezető sort magunkról és motivációinkról, akkor is, ha az adott jelentkezéshez nem kérnek motivációs levelet.
Általában is érdemes elébe menni a dolgoknak: ne várjunk a csodára és a visszajelzésekre, hanem lépjünk a tettek mezejére, és tegyünk merész lépéseket a siker érdekében! Legyünk proaktívak, és ha minden álmunk az, hogy egy bizonyos vállalatnál dolgozzunk, akkor kezdeményezzünk ennek érdekében!
Ha nem válaszolnak a jelentkezésre, akkor nézzünk körül a szakmai kapcsolatok virtuális szupersztrádáján, a LinkedIn-en! Ennél jobb kiindulópontot keresve sem találhatnánk ahhoz, hogy írjunk valakinek, aki beszélhet az adott cég HR-eseivel, és érdeklődhet az ott lévő lehetőségekről. Ez akkor is használható módszer, ha úgy éreztük, valósággal brillíroztunk az állásinterjún, mégsem kaptunk visszahívást már vagy másfél hete. Arra azért figyeljünk, hogy ne váljunk tolakodóvá.
Akkor sem kínos felhívni egy vállalatot, ha korábban nemleges választ kaptunk tőlük az elküldött CV-re! Lehet, hogy a meghirdetett állásra már felvettek valakit, de bátran érdeklődhetünk arról, milyen nyitott pozíciók vannak még a cégnél, mert lehet, hogy így találunk majd egy olyan területre, ami új irányba tereli a karrierünket a jövőben! Ha a vonal túloldalán levő toborzónak ideje engedi, akkor jó pontot jelenthet az is, ha egyszerűen a visszajelzésére vagyunk kíváncsiak.
menedzseljük a kudarccal járó érzelmeinket!
Az álláskeresés során gyakran más kapja meg álmaink állását. Ilyenkor azt gondoljuk, összeomlik a világ, mert életünk legnagyobb kudarcát szenvedtük el. Valójában szó sincs erről: meg kell élnünk a kudarcot, ezért nem fojthatjuk el az érzelmeinket. Szomorkodjunk, háborodjunk fel, de erre legfeljebb egy napunk van, és utána túl kell lendülnünk ezen a lelkiállapoton, mert az álláskeresés még nem ért véget.
Legyünk tisztában az értékeinkkel szakmailag és emberileg, mert így nem érezzük majd megalázónak és végzetesnek, ha egy vállalat elutasít minket. Akkor érezni fogjuk, hogy csak csatát veszítettünk, nem háborút, és hamarosan nyerni fogunk, megtaláljuk a képességünkhöz és a személyiségünkhöz illő állást! Higgyünk magunkban, az elsajátított tudásunkban, és érezzük, hogy komoly értéket képviselünk a cégek számára. Érdemes azt is tudatosítani, hogy egy állásinterjún egy szempontból vizsgálnak minket, ráadásul könnyen félre is ismerhetnek, azaz az eredmény semmit sem mond valódi értékeinkről. Álláskeresés közben a szakmai fórumokon is érdemes megvillantani tudásunkat. A szakmabeliek körében jobban érezzük majd magunkat, és a legérdekesebb kérdésekről fejthetjük ki a véleményünket. Közben nemcsak az önbizalmunk erősödik, hanem az ismereteink is bővülhetnek. A LinkedIn-en és a Facebookon számtalan szakmai csoport működik, ezért érdemes körülnézni, mert ezekből új lendületet, inspirációt meríthetünk! Előfordulhat, hogy épp egy szakmai csoportban találkozunk valakivel, aki beajánl minket egy olyan vállalathoz, ahol mindig is szerettünk volna egy jó állást.
Az álláskereséshez rengeteg energiára lesz szükségünk, ezért érdemes minél több olyan tevékenységet végeznünk, ami feltölt minket. Sportoljunk többet, szakítsunk időt a hobbinkra, és csináljunk olyan dolgokat, amelyek mosolyt rajzolnak az arcunkra, hiszen ahogy visszakerülünk a taposómalomba, korlátozottabbak lesznek a lehetőségek a napközbeni feltöltődésre.