A kezdeményező kollégák típusába tartozunk, vagy inkább alkalmazkodunk? A kritizálás, a kockázatkerülés vagy a rendszerező hozzáállás jellemez minket, esetleg teljesen más attitűd igaz ránk? Most kiderül, melyik munkavállalói személyiségtípus ír le minket!
a logika harcosai: kritikus, rendszerező és stratéga
Nem feltétlenül jó, ha egy munkahelyen mindenki ugyanúgy gondolkodik, és automatikusan egyetért a vezetője minden elképzelésével. Ha az egész kollektíva egyetlen csapásirányba néz, akkor a főnök semmilyen visszacsatolást sem kap arról, mennyire jók vagy rosszak az ötletei, és ez hosszú távon akár a növekedést is kockáztathatja. Sose baj, ha van a kollégák között egy karcosabb véleményt formáló, kritikusabb személyiség, aki szükség esetén még a főnöke koncepcióját is képes kritizálni, feltárva elméleteinek gyenge pontjait.
Emellett persze kell egy olyan szemléletű ember is az irodába, aki mindent rendszerben lát. Az ő kezébe futnak össze a sokszor áttekinthetetlenül bonyolult szálak, mert a nagy rendszerezők szeretnek mindent a lényegre desztillálni, esszenciálisan összefogni. A vállalat gördülékeny működése nehezen elképzelhető egy rendszerező elme nélkül, aki gyakorlatias gondolkodásával mindig a feladatokra koncentrál, és rendszerszinten tudja értelmezni a napi teendőket.
A csapat szintén nélkülözhetetlen tagja egy született analitikus elme. Ő nemcsak azt látja, hogy éppen mi történik egy adott munkafolyamatban, hanem pengeéles logikával következtetéseket fogalmaz meg arról, mindez később milyen következményekhez vezethet. Mindent több szempontból közelít meg, és nemcsak egy-két hónappal előre gondolkodik, hanem igyekszik minél hosszabb távlatokban látni az összefüggéseket. Ha a stratéga igazán jó, akkor mindig előre megtervezi a következő sakklépést, ahogyan azt is, hogy egy nagy volumenű céges döntést milyen aspektusból kell megközelíteni, hogy a versenytársak elébe vágjunk!
a cég két motorja: a proaktív és az alkalmazkodó
Reaktívnak nevezzük azokat a kollégákat, akik mindig csak „reagálnak”, és megvárják, hogy a főnök rájuk bízzon valamit, elmondja a tennivalókat. Ezzel szemben azok a proaktív munkatársak, akik bátrabban kezdeményeznek, és szeretnek önállóan lépni anélkül, hogy bármilyen külső ösztönzést kapnának. A proaktív kollégák öntudatosak, gyors reakcióképességgel rendelkeznek, amit remekül kamatoztathatnak a nagyvállalatok felgyorsult világában. Különösen megbecsülik ezeket a szakembereket, akik nem várnak a feladatokra, az utasításokra, hanem a maguk kezébe veszik az ügyek szervezését és irányítását.
Szinte minden vállalkozásnak van egy alkalmazkodásban verhetetlen tagja. A főnökök imádják az ilyen munkatársakat, mert nagyszerűen lehet nekik kihívást jelentő feladatokat is delegálni, és nagy valószínűséggel azt meg is fogják oldani. Nincs az a feladat, amire az alkalmazkodó személyiség nemet mondana, ráadásul rendkívül lojális és terhelhető is.
csendes sikerkovácsok: a segítőkész és a kockázatkerülő
A cégek többségénél dolgozik egy (ideális esetben minél több) segítőkész szakember, aki önzetlenül segít a kollégáinak, hogy minél gyorsabban és eredményesebben csökkentsék a feladataik számát. A lelkes szakember általában szenvedélyesen szereti a munkáját, figyel a határidőkre, és rendszerint empatikus, ezért mindenkivel megtalálja a közös hangot az irodában, aki érintett az ügy elintézésében.
Nem mindenki vállal szívesen kockázatot. Olyan karakterek is vannak egy munkahelyen, akiket kifejezetten frusztrál, ha nagy felelősség nyomja a vállukat, és olyan területre kell lépniük, ahová korábban még sosem merészkedtek. A kockázatkerülők azért fontosak a vállalkozás számára, mert korrekt, megbízható munkát végeznek, és stabilitást hoznak a vállalati kultúrába, ami a csapatszellemre és a motivációra is jó hatással lesz.
éleslátók: priorizálók és döntéshozók
A legjobb munkahelyeken is hatalmas szervezetlenség alakulna ki, ha nem lennének priorizáló gondolkodású kollégák. Egy nagy tempót diktáló munkahelyen az embereket valósággal elárasztja a feladatok tömege, ha nincsenek olyan munkatársak, akik idejében átlátják a káoszt, és képesek előtérbe helyezni a legfontosabb ügyeket (miközben úgy egyensúlyoznak, hogy a kevésbé fontos feladatok később oldják meg a szakemberek).
A főnökök szerepéről, feladatairól sokan sokfélét írtak már, talán legfontosabb képességükről, a döntéshozatalról foglalnánk össze a legfontosabbakat. Ez az egyik legnehezebb műfaj egy cég életében, amihez elképesztő mértékű határozottság és komoly felelősségvállalás szükséges. A döntéshozók a legtöbbször sziklaszilárd önbizalommal rendelkeznek, bíznak az értékítéletükben. Minél régebben dolgozik a vezető a vállalatnál, általában annál nyugodtabbá válnak a döntési folyamatok. Egyre kiszámíthatóbb lesz a vezető gondolkodása, prioritásai - az alkalmazottak szemszögéből nézve is.
