Egy új munkahelyen kezdeni mindig nehéz. Főleg pályakezdőként, amikor az ember azt sem tudja még, hogy a szakmát eszik-e vagy isszák. Az első napokban meggyűlt a bajom…, igazából mindennel. Nem értettem és nem is szerettem az adminisztrációs felületeket, az első gondolatom az volt, te jó ég, minden nap csak ezt fogom csinálni? Ott, akkor a harmadik napom reggelén komolyan fontolóra vettem, hogy itt hagyom az egészet. De milyen jól tettem, hogy nem adtam fel!Ami az első napokban órákba telt, ma már két perc alatt megcsinálom, és rájöttem, nem az unalmas adminisztrációk töltik ki a munkaidőmet. (Hál’ Istennek!) És természetesen az olyan történetek, mint amit most szeretnék megosztani veletek, csak megerősítenek abban, hogy jó úton járok.Még csak pár hónapja dolgoztam a Randstadnál gyakornokként, amikor érkezett egy pozíció, ahová németül beszélő logisztikusokat kerestek. Találtunk is egy jelöltet, akinek az anyanyelve német volt, és nem sokat beszélt magyarul. Mivel én elég magas szinten beszélem a nyelvet, én kaptam meg a feladatot, hogy interjúztassam, pályáztassam és intézzem az egész kiválasztási folyamatot számára, mindezt németül. Miután bemutattam, az ügyfelünknek is nagyon szimpatikus volt, így végül őt választotta a pozíció betöltésére. A kiválasztás lezárta után pár héttel, miután elkezdett dolgozni az új munkahelyén, kaptam egy e-mailt a jelöltemtől. Ebben leírta, milyen hálás nekem, mert minőségi szolgáltatást nyújtottunk számára, mely során úgy érezhette, nem csak egy az ezerből, hanem valóban figyeltünk rá. Az akkori vezetőmnek boldogan mutattam az üzenetet, aki annyira büszke volt rám, hogy azonnal körbeküldte az egész cégnek, hogy mindenki lássa, ezt bizony egy gyakornoknak, Juhász Biának köszönhetjük!A kollégák azóta is sokszor felhozzák ezt az esetet, és olyankor mindig büszkeséggel tölt el az elismerés. Azóta már sok minden történt, sok ügyfélnek dolgoztam, sok jelöltet interjúztattam, és persze gyakornok sem vagyok már, de ez az eset volt, ami biztossá tett abban, hogy igen, én ezt szeretném csinálni! És pontosan az ilyen pillanatokért!
