A jó márkastratégia összekapcsolja a fogyasztók szükségleteit az érzelmeikkel, és a márkát a versenytársak elé helyezi. A ragyogó hírnév és a könnyen felismerhető márka kombinációja könnyedén megemeli az eladásokat és bevonzza a tehetségeket. Vegyük például a Google-t: a világon az egyik legerősebb munkáltatói márka az övék, nehéz lenne bárkit találni, akinek az ottani munkáról nem a beltéri csúszdák, az ingyenes smoothie-k és a szórakozás jut eszébe. Ezer meg ezer cég próbálja lemásolni ezt a „Google-hatást”, de az állításaik üres ígéreteknek tűnnek, ha nincs a háttérben erős márka.
Sok hibát lehet véteni, miközben egy, a tehetségeket vonzó, könnyen felismerhető márka felépítésén dolgozunk. Minden cég küszködik azzal, hogy az identitását egy végrehajtható tervvel hozza össze. Ha azonban az alábbi pár csapdát elkerüljük, legalább abban biztosak lehetünk, hogy nem ijesztjük el a nehezen fellelhető toptehetségeket:
1. A „gyorsszerviz”
Azt gondoljuk, hogy a márkastratégia (vagy annak hiányának) gyors áttekintése után egy pillanat alatt átváltoztatjuk azt; mintha egy Trabi tetejére macskát ragasztanánk, hogy abból Jaguar legyen. A cégek gyakran esnek abba a hibába, hogy azt hiszik, egy új, csilivili márkapozicionálás a szegényes vállalati kultúrát is feljavítja. Erős üzenet kell, hogy álljon a márka mögött: egy érzelmi élmény, amely az ismertségbe repíti a márkát.
2. Az „átrepülő átrendező”
A márkastratégiának mindenek előtt átgondoltnak kell lennie. Biztosítani kell azt, hogy a terv érthető és végrehajtható legyen, míg az odavezető út befogadható, átlátható és lemérhető. Például csupán az, ha lecseréljük egy márka logóját, nem fogja magától bevonzani a tehetségeket. Hiába lesz a logó tényleg jobb, muszáj azt összekapcsolni a stratégia más elemeivel is, hogy valódi változást érjünk el.
3. A „felemárka”
Ha a munkát csak felemásan végezzük el, akkor az eredményünk is olyan lesz. Nem ritka, hogy egy cég nem fektet eleget a márkastratégiába, legyen szó energiáról, pénzről vagy időről. A márkastratégiát komolyan kell venni, a megfelelő erőforrásokat kell biztosítani hozzá, és végig kell vinni, mert csak így vonzhatjuk be a vágyott tehetségeket.
4. A „spamgyártó”
Egyesek szemében a márkastratégia csupán marketing-ujjgyakorlat: legyen mindenhol ott a cégnév, ahol emberileg csak lehetséges. Ez persze a klasszikus „inkább többet, mint jobbat” hozzáállás, amely kevés maradandó eredménnyel kecsegtet. Sőt, nemcsak hogy kevés eredménnyel, de néha rosszal: üzenetünk erőltetettnek és őszintétlennek tűnhet, ami pont ellenkező azzal, amit el szeretnénk érni. A tehetségek előbb elutasítanak majd, mielőtt egyáltalán kapcsolatba kerülnénk velük.
5. Az „időutazó”
Nagyon gyakori hiba az, ha valaki úgy rendezi el vagy át a márkastratégiáját, hogy az beleilleszkedjen a piac jelenlegi kihívásaiba. Ez nem jó; a holnap piacához kell igazodni. Ha márkánknak az a célja, hogy változást hozzon és a jövőbe vezesse a céget, akkor a munkáltatói márkánknak is ilyennek kell lennie. Becsüljük fel, mit szeretnének a potenciális jelöltek a cégtől és versenytársaitól a jövőben!
6. A „követő”
Teljesen logikus megközelítésnek tűnhet, ha valaki megfigyeli a tehetségek célcsoportját: ha vonzódnak egy márkához, nagyon csábító lehet a gondolat, hogy lemásoljuk abban a reményben, hogy majd mi is bevonzzuk ugyanezeket az embereket. Csakhogy a versenytársak is valószínűleg hasonlóképp fognak cselekedni, így egy rakás cég lesz, aki mind ugyanazzal a stratégiával próbál majd halászni egy picike tavacskában. Ehelyett próbáljunk meg a versenytársakra figyelni, és kitalálni, miben lehetnénk mások? Mit ajánlhatunk a jelölteknek, amit máshol nem kaphatnak meg? Elemezzük ki, hol van hiány, és férkőzzünk be oda! Legyen ez a piaci rés a miénk, és igazítsuk hozzá a márkastratégiát, mielőtt bárki más tenné ugyanezt!
Még többet szeretne tudni a témáról? Nézzen körül Employer Branding Központunkban!