A kereskedelemben és az iparban dolgozók számára nem adatott meg az a kiváltság, hogy otthonról dolgozzanak a pandémia alatt, mivel a legtöbb ide sorolható munkakör helyhez kötött. A gépkezelők, üzemi operátorok, berendezés javító szakemberek, sofőrök és a gyárakban dolgozó munkások mind munkahelyeiken vészelték át ezt az időszakot.
A kereskedelem területén szintén hasonló feltételek mellett végezték munkájukat a dolgozók a járvány alatt, sok esetben csökkentett munkaidőben, vagy megnövelt óraszámban, ami fizetésüket is befolyásolta.
Többek közt ez is hozzájárul ahhoz, hogy elvárásaik, különösen a munka-magánélet egyensúlyának terén, eltérőek a szellemi munkát végzőkéhez képest. Napjainkban, amikor hatalmas hiány van a munkaerőpiacon megfelelő tudással rendelkező szakmunkásokból és gyári operátorokból is, komoly versenyelőnyre tehet szert az a vállalat, amely ismeri e szektor dolgozói elvárásait.
A Randstad Employer Brand Research idei negyedik, globális adatokon alapuló szektor riportja az iparban dolgozó munkások (szakmunkások, gépkezelők, üzemi munkások, összeszerelők), valamint a kereskedelemben dolgozók válaszait vizsgálja, hogy jobban megismerhessük munkáltatójuk felé támasztott elvárásaikat és motivációikat.
mit szeretnének a kereskedelemben és az iparban dolgozók?
Nem meglepő módon a kereskedelemben és az iparban dolgozók számára is a fizetés és a juttatások a legfontosabb tényezők álláskereséskor. Ezt a válaszadók 62%-a jelölte meg, ami szinte azonos a globális átlaggal, illetve a szektorban tavaly mért 61%-kal. Ezt követi a munkahely hosszú távú biztonsága 58%-kal, ami ebben a szektorban volt a legmagasabb, a globális 55%-hoz képest. A harmadik helyen a munka és a magánélet egyensúlya áll 54%-kal, ami kicsit elmarad a globális átlaghoz képest (57%). A kellemes munkakörnyezetet a válaszadók 52%-a tartotta fontosnak, a vállalat pénzügyi stabilitását pedig 46%.
Ha megnézzük, hogy az egyes régiókban hogyan alakul az első 5 tényező sorrendje a szektor munkavállalói körében, érdekességként megfigyelhetjük, hogy egyedül az észak-amerikai régió az, ahol nem a fizetés és a juttatások állnak az első helyen. Itt a munka-magánélet egyensúlyát és az állás hosszú távú biztonságát sokkal fontosabbnak találták a szektor dolgozói, ami nagy valószínűséggel az úgynevezett Great Resignation hullám, és a szűkös munkaerőpiac eredménye.
mit biztosít a munkáltatójuk és mit szeretnének valójában?
Ha összehasonlítjuk, hogy hogyan vélekednek a kereskedelemben és az iparban dolgozók a munkáltatójuk által nyújtott lehetőségekről, azzal, hogy mit várnak el valójában, egyértelműen kirajzolódik, hogy a fizetés és a juttatási csomag az, ami a legtöbb helyen fejlesztésre szorul. Míg ez a tényező a legfontosabb a dolgozók számára, mindössze a 6. helyen szerepel a munkáltatójuk értékelésénél. Dicséretes, hogy a legtöbb munkahely hosszú távú munkalehetőséget biztosít számukra, ami a dolgozók részéről a második legfontosabb elvárás a kutatás eredményei alapján. A munka-magánélet egyensúlya, ami a harmadik a dolgozói elvárások sorában, szintén azok közé a tényezők közé sorolható, amin érdemes a munkáltatóknak javítani, hiszen csak a középmezőnyben van a munkáltatók értékelésénél.
hogyan csökkenthető a növekvő munkahelyváltási szándék?
A kereskedelemben és az iparban dolgozók 18%-a váltott állást az elmúlt évben, ami jelentős növekedés a tavalyi 10%-hoz képest. Kiemelkedő volt a munkahelyváltás aránya a fiatal (24 év alatti) munkavállalók körében, itt az arány 24% (a tavalyi 17%-hoz képest).
A munkahelyváltást fontolgatók aránya is emelkedett, 22%, a tavalyi 18%-hoz képest. Ez az arány a 24%-os globális átlaghoz képest némileg alacsonyabb.
A versenyképes juttatási csomag mellett a kutatás adatai alapján komoly megtartóerővel bírhat a megfelelő át- vagy továbbképzési lehetőség biztosításai is, mivel a dolgozók számára sok esetben a naprakész tudás az, ami segíthet megtartani állásukat.
A kereskedelemben és az iparban dolgozó munkavállalók 71%-a tartja fontosnak, hogy munkáltatója biztosítson számára át- vagy továbbképzési lehetőséget, hogy tudása naprakész maradhasson. Ezzel szemben mindössze a válaszadók 53%-a vélekedett úgy, hogy munkáltatója ad erre lehetőséget.
A válaszadók 64%-a nyilatkozott úgy, hogy maradna munkáltatójánál, ha lenne lehetősége átképzésre, ami tehát a megtartás egyik eszköze is lehet.
amik a munka-magánélet egyensúlyát javíthatják.
A kereskedelemben és az iparban dolgozók számára a munka és a magánélet egyensúlya a harmadik legfontosabb tényező munkahelyválasztásnál. Mivel a távmunka lehetősége, mint egyensúlyt vagy rugalmasságot növelő tényező, számukra munkájuk jellegéből adódóan nem adott, ezért más eszközökkel segíthetjük ezt elő.
A kutatás eredményei alapján a legfontosabb egyensúlyt támogató tényező számukra a rugalmas munkaidő sávok, ezt 21% jelölte meg. A másik tényező pedig a kevesebb túlóra, ami 17% szerint fontos a munka és a magánélet egyensúlyban tartásához. Ezen kívül a rugalmas munkaidő beosztás lehetőségét is várják munkáltatójuktól.
Emellett örömmel fogadnák, ha munkáltatójuk garantálná a fizetési szintek megtartását (35%) és egyéb béren kívüli juttatásokat (34%) is biztosítana számukra, ami elősegítheti a munka és a magánélet összehangolását.
Érdekes adat lehet a távmunka lehetőségeinek korlátozottsága mellett, hogy Észak-Amerikában a legmagasabb a legalább részben távmunkában dolgozók aránya a szektorban, 29%, a legalacsonyabb pedig Európában, mindössze 8%.
